Songs of Ariel

From “The Tempest,” Act I. Sc. 2. I. COME unto these yellow sands, And then take hands; Court’sied when you have, and kissed. (The wild waves whist!) Foot it featly here and there; And, sweet sprites, the burthen bear. Hark, hark! Burthen [dispersedly]—Bow-wow. The watch-dogs bark— Burthen [dispersedly]—Bow-wow. Hark, hark! I hear The strain of strutting chanticleer Cry Cock-a diddle-dow. II. Full fathom five thy father lies; Of his bones are coral made; Those are pearls that were his eyes; Nothing of him that doth fade But doth suffer a sea-change Into something rich and strange. Sea-nymphs hourly ring his knell: Burthen.—Ding-dong! Hark! now I hear them—ding, dong, bell! II. Act V. Sc. 1.Where the bee sucks, there suck I: In a cowslip’s bell I lie; There I couch when owls do cry; On the bat’s back I do fly After summer merrily. Merrily, merrily, shall I live now, Under the blossom that hangs on the bough.

English
Year Written: 
1584
Year Rounded: 
1 500
Sub Title: 
Poems of Fancy: II. Fairies: Elves: Sprites
Year Estimate Only: 

More from Poet

Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most; most, míg a világ célomban keresztez, társulj csak a balsorshoz, és taposs, ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez: jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem átúszott romjain, s a gyászt legyőzte; elszánt csatába most kezdj ellenem, ne hozz esős reggelt a szeles...

Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt ajkánál a rőt koráll ragyogóbb. Fehér a hó? Az ő keble sötét. Drót a haj? A haja fekete drót. Láttam rózsát, fehéret s pirosat, de az ő arcán bizony sohase; s némely párfőm gyönyöre csábosabb, mint amilyen úrnőm lehellete. Szivesen hallgatom - de tudom, a...

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod...

Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb, mint romtemplom didergő karzatán, hol nemrég édes madárkórus dalolt. Nézz engem, mint nyugati szemhatáron foszló alkonypírt, mikor a setét éji lassú-lassan csukja le az álom szemhéját, mint koporsó fedelét. Lásd...

From “a Midsummer Night’s Dream,” Act II. Sc. 2. Enter TITANIA, with her train. TITANIA.—Come, now a roundel, and a fairy song; Then, for the third part of a minute, hence;— Some, to kill cankers in the musk-rose buds; Some war with rear-mice for their leathern wings, To make my small elves...