Sleep

From “Second Part of Henry IV.,” Act III. Sc. 1. KING HENRY.—How many thousand of my poorest subjects Are at this hour asleep!—O sleep! O gentle sleep! Nature’s soft nurse, how have I frighted thee, That thou no more wilt weigh my eyelids down, And steep my senses in forgetfulness? Why rather, sleep, liest thou in smoky cribs, Upon uneasy pallets stretching thee, And hushed with buzzing night-flies to thy slumbers Than in the perfumed chambers of the great, Under the canopies of costly state, And lulled with sounds of sweetest melody? O thou dull god! why liest thou with the vile, In loathsome beds, and leav’st the kingly couch A watch-case, or a common ’larum-bell? Wilt thou upon the high and giddy mast Seal up the ship-boy’s eyes, and rock his brains In cradle of the rude imperious surge, And in the visitation of the winds, Who take the ruffian billows by the top, Curling their monstrous heads, and hanging them With deafening clamors in the slippery clouds, That, with the hurly, death itself awakes? Canst thou, O partial sleep! give thy repose To the wet sea-boy in an hour so rude; And in the calmest and most stillest night, With all appliances and means to boot, Deny it to a king? Then, happy low, lie down; Uneasy lies the head that wears a crown.

English
Year Written: 
1584
Year Rounded: 
1 500
Sub Title: 
Poems of Sentiment: VI. Labor and Rest
Year Estimate Only: 

More from Poet

Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most; most, míg a világ célomban keresztez, társulj csak a balsorshoz, és taposs, ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez: jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem átúszott romjain, s a gyászt legyőzte; elszánt csatába most kezdj ellenem, ne hozz esős reggelt a szeles...

Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt ajkánál a rőt koráll ragyogóbb. Fehér a hó? Az ő keble sötét. Drót a haj? A haja fekete drót. Láttam rózsát, fehéret s pirosat, de az ő arcán bizony sohase; s némely párfőm gyönyöre csábosabb, mint amilyen úrnőm lehellete. Szivesen hallgatom - de tudom, a...

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod...

Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb, mint romtemplom didergő karzatán, hol nemrég édes madárkórus dalolt. Nézz engem, mint nyugati szemhatáron foszló alkonypírt, mikor a setét éji lassú-lassan csukja le az álom szemhéját, mint koporsó fedelét. Lásd...

From “a Midsummer Night’s Dream,” Act II. Sc. 2. Enter TITANIA, with her train. TITANIA.—Come, now a roundel, and a fairy song; Then, for the third part of a minute, hence;— Some, to kill cankers in the musk-rose buds; Some war with rear-mice for their leathern wings, To make my small elves...