Seven Ages of Man

From “As You Like It,” Act II. Sc. 7. ALL the world ’s a stage, And all the men and women merely players: They have their exits and their entrances; And one man in his time plays many parts, His Acts being seven ages. At first the Infant, Mewling and puking in the nurse’s arms. Then the whining School-boy, with his satchel And shining morning face, creeping like snail Unwillingly to school. And then the Lover, Sighing like furnace, with a woful ballad Made to his mistress’ eyebrow. Then a Soldier, Full of strange oaths, and bearded like the pard; Jealous in honor, sudden and quick in quarrel, Seeking the bubble reputation Even in the cannon’s mouth. And then the Justice, In fair round belly with good capon lined, With eyes severe, and beard of formal cut, Full of wise saws and modern instances,— And so he plays his part. The sixth age shifts Into the lean and slippered Pantaloon, With spectacles on nose, and pouch on side; His youthful hose, well saved, a world too wide For his shrunk shank; and his big manly voice, Turning again toward childish treble, pipes And whistles in his sound. Last scene of all, That ends this strange eventful history, Is second childishness, and mere oblivion,— Sans teeth, sans eyes, sans taste, sans everything.

English
Year Written: 
1584
Year Rounded: 
1 500
Sub Title: 
Descriptive Poems: II. Nature and Art
Year Estimate Only: 

More from Poet

Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most; most, míg a világ célomban keresztez, társulj csak a balsorshoz, és taposs, ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez: jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem átúszott romjain, s a gyászt legyőzte; elszánt csatába most kezdj ellenem, ne hozz esős reggelt a szeles...

Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt ajkánál a rőt koráll ragyogóbb. Fehér a hó? Az ő keble sötét. Drót a haj? A haja fekete drót. Láttam rózsát, fehéret s pirosat, de az ő arcán bizony sohase; s némely párfőm gyönyöre csábosabb, mint amilyen úrnőm lehellete. Szivesen hallgatom - de tudom, a...

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod...

Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb, mint romtemplom didergő karzatán, hol nemrég édes madárkórus dalolt. Nézz engem, mint nyugati szemhatáron foszló alkonypírt, mikor a setét éji lassú-lassan csukja le az álom szemhéját, mint koporsó fedelét. Lásd...

From “a Midsummer Night’s Dream,” Act II. Sc. 2. Enter TITANIA, with her train. TITANIA.—Come, now a roundel, and a fairy song; Then, for the third part of a minute, hence;— Some, to kill cankers in the musk-rose buds; Some war with rear-mice for their leathern wings, To make my small elves...