The King to his soldiers before Harfleur

[1415] From “King Henry V.,” Act III. Sc. 1. ONCE more unto the breach, dear friends, once more; Or close the wall up with our English dead! In peace, there ’s nothing so becomes a man, As modest stillness, and humility: But when the blast of war blows in our ears, Then imitate the action of the tiger; Stiffen the sinews, summon up the blood, Disguise fair nature with hard-favored rage: Then lend the eye a terrible aspèct; Let it pry through the portage of the head, Like the brass cannon; let the brow o’erwhelm it, As fearfully as doth a gallèd rock O’erhang and jutty his confounded base, Swilled with the wild and wasteful ocean. Now set the teeth, and stretch the nostril wide; Hold hard the breath, and bend up every spirit To his full height!—On, on, you noblest English, Whose blood is fet from fathers of war-proof! Fathers, that, like so many Alexanders, Have, in these parts, from morn till even fought, And sheathed their swords for lack of argument. Dishonor not your mothers; now attest, That those whom you called fathers, did beget you! Be copy now to men of grosser blood, And teach them how to war!—And you, good yeomen, Whose limbs were made in England, show us here The mettle of your pasture; let us swear That you are worth your breeding: which I doubt not; For there is none of you so mean and base, That hath not noble lustre in your eyes. I see you stand like greyhounds in the slips, Straining upon the start. The game ’s afoot; Follow your spirit: and, upon this charge, Cry—God for Harry! England! and Saint George!

English
Year Written: 
1584
Year Rounded: 
1 500
Sub Title: 
III. War
Year Estimate Only: 

More from Poet

Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most; most, míg a világ célomban keresztez, társulj csak a balsorshoz, és taposs, ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez: jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem átúszott romjain, s a gyászt legyőzte; elszánt csatába most kezdj ellenem, ne hozz esős reggelt a szeles...

Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt ajkánál a rőt koráll ragyogóbb. Fehér a hó? Az ő keble sötét. Drót a haj? A haja fekete drót. Láttam rózsát, fehéret s pirosat, de az ő arcán bizony sohase; s némely párfőm gyönyöre csábosabb, mint amilyen úrnőm lehellete. Szivesen hallgatom - de tudom, a...

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod...

Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb, mint romtemplom didergő karzatán, hol nemrég édes madárkórus dalolt. Nézz engem, mint nyugati szemhatáron foszló alkonypírt, mikor a setét éji lassú-lassan csukja le az álom szemhéját, mint koporsó fedelét. Lásd...

From “a Midsummer Night’s Dream,” Act II. Sc. 2. Enter TITANIA, with her train. TITANIA.—Come, now a roundel, and a fairy song; Then, for the third part of a minute, hence;— Some, to kill cankers in the musk-rose buds; Some war with rear-mice for their leathern wings, To make my small elves...