Friendship

From “Hamlet,” Act III. Sc. 2. HAMLET.—Horatio, thou art e’en as just a man As e’er my conversation coped withal. HORATIO.—O my dear lord— HAMLET.— Nay, do not think I flatter: For what advancement may I hope from thee That no revènue hast but thy good spirits, To feed and clothe thee? Why should the poor be flattered? No, let the candied tongue lick absurd pomp, And crook the pregnant hinges of the knee, Where thrift may follow fawning. Dost thou hear? Since my dear soul was mistress of her choice, And could of men distinguish, her election Hath sealed thee for herself; for thou hast been As one, in suffering all, that suffers nothing,— A man that Fortune’s buffets and rewards Hast ta’en with equal thanks; and blessed are those Whose blood and judgment are so well commingled, That they are not a pipe for Fortune’s finger To sound what stop she please: Give me that man That is not passion’s slave, and I will wear him In my heart’s core, ay, in my heart of heart, As I do thee.

English
Year Written: 
1584
Year Rounded: 
1 500
Sub Title: 
Poems of Friendship
Year Estimate Only: 

More from Poet

Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most; most, míg a világ célomban keresztez, társulj csak a balsorshoz, és taposs, ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez: jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem átúszott romjain, s a gyászt legyőzte; elszánt csatába most kezdj ellenem, ne hozz esős reggelt a szeles...

Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt ajkánál a rőt koráll ragyogóbb. Fehér a hó? Az ő keble sötét. Drót a haj? A haja fekete drót. Láttam rózsát, fehéret s pirosat, de az ő arcán bizony sohase; s némely párfőm gyönyöre csábosabb, mint amilyen úrnőm lehellete. Szivesen hallgatom - de tudom, a...

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod...

Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb, mint romtemplom didergő karzatán, hol nemrég édes madárkórus dalolt. Nézz engem, mint nyugati szemhatáron foszló alkonypírt, mikor a setét éji lassú-lassan csukja le az álom szemhéját, mint koporsó fedelét. Lásd...

From “a Midsummer Night’s Dream,” Act II. Sc. 2. Enter TITANIA, with her train. TITANIA.—Come, now a roundel, and a fairy song; Then, for the third part of a minute, hence;— Some, to kill cankers in the musk-rose buds; Some war with rear-mice for their leathern wings, To make my small elves...